Anya! Gyere! Mutatok valamit! | Te rohansz? | Blog | Csak1Blog.Hu
OLVASTAD MÁR? >>
Anya! Gyere! Mutatok valamit! | Te rohansz? | Blog

Anya! Gyere! Mutatok valamit! | Te rohansz? | Blog

Vajon hányan esünk abba a hibába, hogy elsiklunk olyan dolgok felett, ami nagyon is fontos szerepet kellene, hogy betöltsön életünkben? Annyira a mindennapok rabjaivá vált társadalmunk, hogy bizony néha, saját gyermekünk

„Segítség” kiáltását sem halljuk meg.

Belesüllyedünk a pénzhajtásba, a munkahelyen a “megfelelni vágyásba”, ami abból fakad, hogy féltjük állásunkat. Reggel elmegyünk otthonról, este hulla fáradtan megérkezünk. Vacsorát kell prezentálni a családnak, némi rendet rakni, elmosogatni, de a nagyját hétvégére tesszük…

dolari2

Sokszor annyira képtelenek vagyunk, hogy megkérdezzük gyermekünket: „Milyen jegyet kaptál?”, vagy egyszerűen csak érdeklődjük szeretteinktől, hogyan telt napjuk. A saját lakásukban, ott ahol az egész család él, külön kis életet élünk, saját kis problémáinkba feledkezve.

A gondolatainkat nem a másik hogyléte, problémái vagy épp öröme foglalja el, hanem, hogy miből fizetjük be a rezsit, az autónk részletét, vagy épp mennyi maradt még a hó végéig a kosztpénzből.

A munkahelyi problémákról, már nem is beszélve.

A gyereknek ki kell gazdálkodni a ruhákat, mert ugye az iskolában mindenkinek a legújabb trend szerint „kell” öltözni és nem szeretnénk, ha hátrányosan érezné magát a kis pici egyetlenünk. Megvesszük a legújabb mobilcsodákat is számukra, a tabletről és más műszaki kütyükről már nem is beszélek.

De, vajon mennyit beszélgetünk? Tudjuk, hogy ki a legújabb barátja? Tudjuk kivel, mikor és mi miatt veszett össze? Vagy, hogy ki bántotta meg? Ki tetszik neki a suliból, térről, edzésről?

És azt tudjuk, hogy MI mivel bántottunk meg utoljára, vagy mivel okoztunk mérhetetlen örömöt neki? Persze, nem a legutóbb felhalmozott karácsonyi „ajándékdömpingre” gondolok a fa alatt… Ha erre kapásból tudod a választ, akkor le a kalappal előtted!

Mintaszülő vagy!

Ha nem tudod, akkor érdemes felidézni az utolsó beszélgetéseteket. Miről szólt és főleg hogy mikor volt ilyenre példa utoljára? Vagy azt, hogy hányszor mondtad neki: „Most nem érek rá!” (főzök, mosok, takarítok, tévézek, olvasok stb.) És azt észrevetted, hogy mostanában, már nem kiabál, hogy:

„Anya! Gyere! Mutatok valamit!”

Azt sem vetted észre, annyira el vagy foglalva a saját kis gondjaiddal – amikről azt hiszed, hogy csakis érte teszed, miatta, dolgozol annyit, hogy megadj neki mindent – és közben nem veszed észre azt, hogy pont azt nem adod meg neki, amit talán az egész életét meghatározná, és a legfontosabb lenne számára!

A FIGYELMET! AZ ÖLELÉST! A SZERETETET!

Menj! Hozd helyre! Öleld meg! Kérj bocsánatot, hogy ez történt és elhanyagoltad! Nem szégyen belátni hibáinkat, főleg, ha gyermekünkről van szó! Meglásd, holnap már kiabál: „Anyaaaaaa! Ezt nézd, mit találtam!” És te szépen sétálj be, nézd meg, fűzz hozzá pár szót, simogasd meg közben a fejét, aztán sétálj vissza a konyhába, krumplit pucolni vagy a televízió elé híradót, sorozatot nézni.

Hidd el, sokkal jobban fogod érezni magad!

 


Egy tini levele szüleihez | Életmód

Drága Szüleim! Imádlak titeket! Persze, van olyan is, amikor üvöltök magamban, hogy “utállak!” Ez általában akkor van, ha nem engedtek el valahova, vagy vitás kérdésben nem értünk egyet. Akkor még a világnak is megindulnék a másik felére, – aztán ez hamar elszáll. Ne sértődjetek meg!

Ma mással alszom, holnap jövök Drágám! | Blog

A „klasszikus” párkapcsolat két ember érzelmeire épül. Szerelemre, szeretetre és sokak szerint megszokásra. De vajon mi fér bele ebbe a személyes, intim szférába? Lehet e két nőt vagy férfit úgy szeretni, hogy mindkettőnek megadjuk azt, amire egy kapcsolatban vágyhatnak. Mi az, amit még, hajlandóak vagyunk elnézni, bevállalni vagy csak szemet hunyni felette, a kapcsolat megtartása érdekében?

About Csak1Blog