Amikor egyedül maradsz egy gyerekkel, fenekestől felfordul az életed | Blog | Csak1Blog.Hu
OLVASTAD MÁR? >>
Amikor egyedül maradsz egy gyerekkel, fenekestől felfordul az életed | Blog

Amikor egyedül maradsz egy gyerekkel, fenekestől felfordul az életed | Blog

Amikor egyedül maradsz egy gyerekkel, fenekestől felfordul az életed. Elveszíted a társad, a gyermeked apját, az otthonod, az életed. Mindent, ami addig a megszokott mindennapjaid része volt. Csomó kérdésed lesz, ami eddig egyértelmű volt számodra. Elkezdődik egy új élet. Tanulni kell mit hogyan csinálj, hogyan ugord meg egyedül az akadályokat. A múltról elmélkedtem:

Épp lábat áztatok… Végre egy kis nyugalom van körülöttem. Az agyam ilyenkor sem pihen, egymás után jönnek a gondolatok. Mindig van valami, kizárt, hogy egy perc csend legyen.

Hol anya ront rám, kopogás nélkül, – mert valami nagyon fontos mondanivalója van, –  vagy apának nem tetszik valami és akkor feltétlen a másik szobából kell átkiabálni. Persze, ilyenkor azonnal a rendelkezésükre kell állni, nekem, nem lehet semmi elfoglaltságom. Jennynek is minden azonnal kell. Jenny a lányom.

Félreértés ne essék! Imádom őket, – és a kényszer nagy úr!, – de senkinek nem ajánlom, hogy szüleivel, felnőtt fejjel együtt éljen. Amennyiben, az élettér kialakítható úgy, hogy nem egymás hátsójában vannak, – mindenkinek jut egy kis zug, ami a sajátja, vagy legalább egyszer-egyszer elvonulhat, – akkor minden szuperül működhet.  De, ha két szobára vannak öten, akkor felejtős. Aki teheti külön, – és még külön, külön, – éljen, mert a generációs különbségekről szóló “mesék”, nem mesék.

Megmérgezik a szülő-gyermek-unoka kapcsolatot, – bár’, nagyon sok pozitívum szól mellette is. Arról, meg már nem is beszélve, – nem mellékesen, – hogy szerencsétlen gyerek, nem tudja kinek feleljen meg, mikor, és kinek az elvárása szerint tegye dolgait.

Na, annyira azért nem kell sajnálni őket, ki is használják a helyzetet, hiszen mindig van kihez menni, hol egy kis zsebpénz-kiegészítő apanázsért, hol egy megtiltott kimenő megvétózása érdekében lehet megkörnyékezni minden egyes felnőttet a családban.

Valamelyiküket, így is-úgyis meggyőzi, hogy neki el kell menni “oda”. Ebből, természetesen, pillanatok alatt parázsvita alakulhat ki, hiszen mindannyian másképp látjuk, hova mehet, kivel.

-Auuuu! – fakadt ki belőlem hangosan a fájdalom kinyilatkoztatása, s törte meg gondolataim. Fáj a talpam, – másfél hete rávettem magam arra, hogy gyalogoljak, és a mai 5 km után nem kicsit érzem a talpam…

Eddig nem is tudtam, hogy van talpam, de most betojok, annyira fáj. Valószínű, hogy a cipő nem megfelelő ehhez a testmozgáshoz, mert, amúgy szépen fokozatosan vezettem be. Remélem, jót tesz ez az áztatós téma… Arról nem is beszélek, hogy olyan bőrkeményedés lett a külső részén, hogy a rinocérosz megirigyelné, úgyhogy külön jó lesz, ha “szandit” akarok még idén nyáron hordani.

Baromi meleg van, – súrolja a 40 fokot, – és  a tornacsuka, amit előszeretettel viselek, nem igazán előnyös higiéniai és egyéb szempontok miatt sem, amit nem részleteznék. El tudod képzelni, de jobb, ha nem.

Visszatérve a lábtémára, nem árt egy alapos kezelés sem, – pedikűr, lakkozás, miegymás, – mert, ha az én drágám így meglátja, nem biztos, hogy értékelhető leírást ad róla. Hozzá készülök. Egész héten nem láttam Robit. Kezd nagyon elegem lenni ebből. Furcsa egy kapcsolat a miénk, lassan már 8 éve ismerem. Baromi nagy lelki válságban voltam, amikor megismertem.

Másokkal foglalkozunk, miközben a saját életünk romokban hever | Blog

Másokkal foglalkozunk, miközben a saját életünk romokban hever. Imádunk kommentelni, beleszólni, belepofázni mások éltébe! Valamiért, amióta lehetőséget adott az internet erre, még nagyobb arccal nyomulunk előre a közösségi világban. Ha kell, ha nem megmondjuk a véleményünket. Ha saját életünkről van szó, inkább csendben maradunk, jó estben nem teregetjük ki a szennyest.

Nem elég, hogy a házasságom romokban volt és egyedül maradtam egy gyermekkel, még haza is kellett költöznöm a szüleimhez. Nekem nem volt választásom, de, így tíz év távlatában, már nem tartom jó ötletnek. Más megoldás kellett volna. Nem tudom mi, de más.

Azért költöztem haza, mert Jenny, szeptembertől oviba kezdett járni és nekem, a munkám mellet, nem lett volna időm rendesen ellátni. Megbeszéltük a szüleimmel, hogy a kis Jennynek az lesz a legjobb, ha hazaköltözünk, így nem kell két hely között ingáznia, ha én épp dolgozom. Akkoriban reggel háromkor keltem és este 11 kor dőltem az ágyba.

Amikor szétmentünk a férjemmel, átvettem a kisboltot, amit addig együtt működtettünk, – ez annyit jelentett, hogy, ha épp, olyan dolga volt, pár órát én helyettesítettem, egyébként Jennyvel töltöttem szülési szabadságom.

Nem volt gyakorlatom benne, nem tudtam  a kiadásokról, bevételekről. Minden időm lefoglalta, az energiáimról már nem is beszélek, 47 kilóra fogytam a másfél év alatt, amíg üzemeltettem. Na, nem csak a munka miatt, akadt stressz bőven.

Akkor még sejtelmem sem volt, mi vár rám, ha belefogok. Ő nem akarta folytatni, én meg, úgy gondoltam, kettőnknek a gyerekkel, lesz annyi belőle, hogy egy albérletet fenntartsak és éldegéljünk belőle. Tévedtem. Egyik szar jött a másik után.

Az első csapás: két héttel később, kikapcsolták az áramot, tartozás miatt , mivel összegyűlt 3 hónap (kb. 240 ezer forint +++), ami, nem volt kifizetve. Sírva könyörögtem, hogy ne tegyék ezt velem, – hiszen édesanyámék pénzét, abba öltük, hogy feltöltsük a boltot, (jégkrém, felvágott, tejtermék, amik mind-mind, hűtést igénylő termékek).

Az áramszolgáltató embere kegyetlenül kikapcsolta az áramot, és közölte, 47 ezer forint a visszakapcsolás, meg valami még… Nulla empátia volt az emberben, emelt hangon ismételgette: “Én csak a munkámat végzem, asszonyom!”.

A környező házakban élő emberek szerettek, így pár perc alatt elláttak saját lakásukból árammal. Amihez nem jutott hosszabbító, azokat a hűtést igénylő élelmiszereket, otthonukba vitték. Azóta is hálával gondolok, ezekre az emberekre…

Ettől a  naptól fogva, csőstül jött a baj: APEH- hátralék, kifizetetlen mobil-számla, munkaügyi bíróság (nem bejelentett alkalmazott miatt), stb. És, hogy mi közöm nekem ehhez, ha én becsülettel fizettem mindent?

Voltam olyan hülye, hogy átvettem a Bt.-t úgy, hogy megbíztam a könyvelő szavaiban. Az ügyvéd meg egy igazi idióta volt, mert nem volt záradék az átvételi szerződésben, hogy 5 évig visszamenőleg, a férjem tartozik erkölcsi és anyagi felelősséggel,  a Bt. minden ügyében.

Amikor, ezt számon kértem, csak annyit mondott, hogy mivel házastársak voltunk még, nem tartotta szükségesnek. :D Gondolta, olyan hülye vagyok, hogy, ha tudom, hogy 4 és fél milliós adóssága van a cégnek, akkor is átveszem. (?) Hát igen, voltam olyan hülye… Késő bánat!

Csak1blog

Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen! <3 http://csak1blog.hu/amikor-egyedul-maradsz-egy-gyerekkel-fenekestol-felfordul-az-eleted/

 

 

About Csak1Blog